www.karate.hu
PDF letöltés

Mészáros János: öt éremre kevesen képesek

Minden előzetes várakozást felülmúlt a magyar válogatott a budapesti, 48. Felnőtt Karate Európa-bajnokságon. A varázslatos hangulatot teremtő közönség nagyban hozzájárult az öt hazai éremhez, mint ahogy a rendezéssel magyar szövetség is sokat tett a sportág olimpiai részvételéért.

És ha bekerül az ötkarikás programba, a magyarok onnan is érmeket szállíthatnak – állítja a Magyar Karate Szakszövetség elnöke. Interjú Dr. Mészáros Jánossal.

- Gondolta volna az Eb előtt, hogy öt érem lesz a vége?

- Én a magam részéről három éremre számítottam. Tudni kell, hogy ez egy professzionális sportág, amelynek az elitjébe csak szisztematikus munkával lehet bejutni. A karatén belül pedig Európa a legerősebb, így a nagy karatés nemzeteket leszámítva bárki, aki csak egy érmet is nyer, az már sikeresnek érezheti magát. A három dobogós helyre én azért gondoltam, mert olyan válogatottunk állt össze, amelynek gyakorlatilag minden tagjáról el tudtam képzelni, hogy ott lesz a végelszámolásnál.

- Ennek fényében hogyan értékeli a magyarok szereplését?

- A sportolóink a legmerészebb várakozásainkat is felülmúlták, hiszen soha ilyen jól nem szerepeltünk korábban. Öt éremre Európában csak nagyon kevesek képesek. Bebizonyosodott, ami már az Eb előtt is körvonalazódott, hogy van csapatunk, méghozzá nem is akármilyen: erős és egységes. Minden egyes versenyzőre büszke vagyok, és nem csak
azokra, akik érmeket és helyezéseket szereztek, mert valamennyien a legjobb tudásukat nyújtották.

- Ráadásul ez egy meglehetősen fiatal átlagéletkorú együttes, ami biztató lehet a jövőre nézve…

- Azzal kezdeném, hogy az elmúlt években óriásit fejlődtünk korosztályos szinten. És az egészben az a legfantasztikusabb, hogy a fiatalok a bennük rejlő tehetséget már most meg tudták mutatni. Ez után az Eb után már nyugodt szívvel állíthatom azt, amit korábban is megpendítettünk néhányszor: amennyiben a karate olimpiai sportág lesz 2020-ban, akkor a magyar válogatott képes lehet érmet nyerni, ha ezt a munkát folytatni tudjuk. És miért ne tudnánk…

- Apropó, milyenek a karate olimpiai esélyei?

- Két hét múlva Szentpéterváron ülésezik a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Végrehajtó Bizottsága. Ott fognak javaslatot tenni, a NOB-nak arra, hogy szerintük melyik sportágnak vagy sportágaknak van létjogosultsága az ötkarikás játékokon. A mi célunk, hogy bekerüljünk a javasoltak közé. Úgy gondolom, hogy ha részünkről szükség volt némi pluszra, akkor azt mi hozzátettük a törekvésekhez. Ezt nyilatkozták az európai szövetség vezetői, és mindenki, akivel csak beszéltem. Bárki,
aki kilátogatott a káposztásmegyeri Jégpalotába, azt érezhette, hogy a karate olimpiára kész sportág. A kérdés csak az, hogy mindez eljut-e a döntéshozókhoz. Mi ezért is tettünk. A verseny kezdete előtti napon a Hősök terén több száz hazai és külföldi karatés azzal üzent a NOB-nak, hogy egy K betűt és az olimpiai ötkarikát megformázó alakzatba álltak
össze.

- Ha mégis valamit ki lehet emelni ebből a tökéletes Európa-bajnokságból, az a stadionban négy napon át uralkodó hangulat volt.

- Ez így van, és összefügg azzal az állapottal, amit a versenyzők kapcsán már említettem. A hangulat és az egység létrejött a szervezésben is. Az ajtónállóktól kezdve a főszervezőkig mindenki úgy érezte, hogy mindent meg kell tennie az Eb sikeréért. Aki pedig a magyar karatés társadalomból nem vett részt a szervezésben, az kijött a versenyre és a buzdításával segített. Tényleg nem hazabeszélek, de én ilyen hangulatot karate Európa-bajnokságon még nem éltem át.

- Olyan sem volt még, hogy ennyi magyar állhasson a dobogón. Van-e esetleg olyan, akit külön is kiemelne?

- Nem tudok kiemelni senkit, hiszen, mint mondtam, mindenki csodálatosan versenyzett, még azok is, akik nem értek el helyezést. Ha valakit mégis külön megemlítek, azt csupán azért teszem, mert az illető a magyar karate immár negyvenéves történetének legeredményesebb versenyzője. Természetesen S. Kovács Ádámról van szó, akit gyerekkora
óta ismerek. Úgy gondolom, hogy Ádám olyan körülmények között búcsúzhatott el egyedülálló pályafutásától, ami nagyon keveseknek adatik meg. És olyan módon búcsúzott, amire meg kevesen képesek, a bronzéremért egy pont híján technikai fölénnyel verte az ellenfelét. Azt mérkőzést oktatni kellene, és például állítani a feltörekvő generáció elé, hogy mi, magyarok ilyet is tudunk.

(forrás: sportfm.hu)